...nem volt valami fényes a szezon. Sem az időjárás, sem az ezzel kéz a kézben járó vízállás nem kedvezett a horgászatnak, különösen műlegyes változatának.
Így aztán nem csoda, ha a koratavaszi napsütés a város végében csordogáló patak mellett talált. Itt áztattam legyeimet, az ott élő domolykók legnagyobb rémületére. A víz alacsony és rendkívül tiszta volt, ezzel is nehezítve a horgászatot.
Mégis! A február végi péntek délután egészen jól fizetett. Öt domolykót sikerült kezeimhez terelgetnem. A horgászatot megnehezítette, hogy a kis víz miatt a légy örökösen a fenékre süllyedt. De mindegy, az öt hal már megvolt.
Most essen néhány szó a sikert hozó műlégyről. Biztosan sokan ismerik a híres Red Tag-et. Nos, a tavaly ősszel a piros farkat narancssárgára cseréltük. Legnagyobb meglepetésünkre az addig apatikus halakat mintha kicserélték volna.
Kapás kapást követett, a domolykótól a jászig kaptak kedvet ehhez a kis légyhez, sőt, még egy jófajta márna is próbára tette a felszerelést.
Na, de vissza a mába!
Szóval így indult a 2023-as szezon. Ekkor még bizakodtam.
Kár volt. A szokatlan hideg, az örökös hidegfrontok mind a halakat, mind az én idegeimet próbára tették. Ha most beleolvasok a naplómba, igen egysíkúak a bejegyzések: "Semmi.", "Ma ismételten semmi.". Csak egy-egy kicsi domolykó kíváncsiskodott a legyek után.
Végül április 14-én a Duna is elindult felfelé.
Rengeteget jártam a Dunapartot, a legkisebb mozgásra is figyelve. Először itt rabolt egy kisebb balin, aztán ott. Egyik-másik helyen aztán több villámkeszeg is felütötte a tanyáját. Ezzel egy időben nekem is viszketni kezdett a tenyerem a műlegyes bot után.
Mennem kellett.
Az elmúlt hét péntekén végül egy kisebb ágyjelenet (menjek? ne menjek?, ki az ágyból, aztán vissza, aztán megint ki, megint vissza, amíg kiment az álom a szememből) után elindultam. Az eső mondta a magáét, én meg folyamatosan szidtam magam, amiért belefogtam ebbe az expedícióba.
De csak odaértem valahogy. A Duna még szerencsére nem ezt a mostani utálatos arcát mutatta. Nini! Még rablás is volt az előbb. Gyerünk elő azzal a felszereléssel!
Néhány perccel később már a víz partján álltam. Az alsó légy egy Aspius Orange, a felső egy White&Mallard volt. Az első attakra nem is kellett sokáig várni. Az alig harminc centis vízben kapott a fehér légy után. Egy kis huzavona végén a szákba lódítottam.
Nagyon örültem. Nagyjából egy éve üdvözöltem ilyen halat a műlegyemen.
Közben a balinok, mintha csak engem szeretnének fixírozni, egymás után vágódtak be a snecik közé. Legyeim pedig szorgalmasan hasították a vizet. Nem sokáig. A következő pillanatban burvány a légynél, aztán hirtelen akkorát rántott az ipse, hogy még az orsó is megreccsent.
Nem sokáig vigéckedett ő sem, hamarosan, persze csak néhány másodpercre, a szák foglya lett.
Köszönöm, hogy olvasva részese lehettem az élményeknek!
VálaszTörlésSomodi Csabi
Nagyon szívesen!😀
VálaszTörlés