2016. szeptember 4., vasárnap

Szinte el sem hittem




Ma igen  nagy megtiszteltetés ért. Egy ilyen légyre (6-os méret) egy igen derék balin éhezett meg. Azaz nem pont ilyenre, mert mostanában az aranyfácán farok is otthon marad. Ez a légy napról napra puritánabbá válik.
Szóval reggel 6:00 és 6:03 között volt parallel néhány rablás, aztán a Duna egykedvűen folyt tovább. A fölső legyet, ami egy 6-os White Moth volt, egy szintén 6-os Aspius White-ra cseréltem. Erre mindjárt jelentkezett két kisebb balin, majd egy kis csatangolás után visszamentem a két kisebb balinhoz, de ők közben becserélődtek egy nagyra.
A sekélyben kapott, aztán iszkiri befele. Még egy kis backinget is lehúzott. Biztos,ami biztos. 5-6 perc huzavona után végül betessékeltem a szákba. El sem hittem, mekkora!



Ráadásul az előző kollégája még június 23-án esett. Azóta pedig eltelt egy kis idő. 
Nagyon nem bánnám, ha egy kicsit összekapnák magukat a szezon végére, de hála Istennek, megint árad...

2016. május 7., szombat

Idén tizenkettedszer

Nem tudom, ki, hogy van vele, de amikor a halak napokra, hetekre megmakacsolják magukat, mindenféle gondolatok vernek tanyát a fejemben. Ezek a gondolatok ugyan legfőképp a pénztárcámat veszélyeztetik, de okoznak álmatlan órákat is. A legszerencsésebb akkor vagyok, ha csak egy-egy újabb légyen töröm a fejem. Mára már annyi légykötő kacatot sikerült begyűjtenem, hogy nem fog ki rajtam a legkacifántosabb légy sem. Ráadásul a legyeim között tavaly ősszel és most, tavasszal nagyon komoly látszámleépítést vittem végbe, és ehhez szigorúan tartom is magam.



Nehezebb a helyzetem, ha ezek utálatos gondolatok másfele tekergetik a fejem. Mondjuk egy Wheatley doboz irányába. Vagy, ahogyan most is, egy újabb bot felé. Egy lassabb, kevésbé előke szaggató felé. Hogy minek, azt magam sem tudom, mert a mostani botom éppen megfelel ennek a célnak. Hála Istennek, az utolsó percben a szerencse megint a segítségemre sietett. A botot ugyan kinéztem, incselkedtünk is egymással (főleg a bot velem) a képernyő két oldalán. Már éppen elhatároztam magam, hogy a nejem elé perdülök és hősiesen bejelentem: kellene vennem egy új botot. Nem, kedves kollégák, semmilyen, a fejemhez továbbított vad dologra ne tessenek gondolni, Évi soha nem tudná azt mondani, hogy ne vegyem meg. Ez a baj. Éppen így lett volna most is, amikor...



Ha jól számoltam, ma hajnalban tizenkettedszer lódultam idén horgászni a Dunára. Eddig igen siralmas eredménnyel, de ahogy olvastam, máshol sem volt valami rózsás a helyzet. A mai reggel is ezzel az érzéssel indultam egyik kedvenc helyemre, így aztán én lepődtem meg a legjobban, amikor rablásokra lettem figyelmes.
Gyorsan Nyugodtan felszereltem, hogy minden csomó a megfelelő helyre kerüljön (huszas előkével horgászom, a kicsi legyek miatt), majd irány a víz. Még az első, igen vehemensen kapó (majd leakadó) balinnál is jobban meglepődtem, amikor megrándult a kezemben a bot. Ilyet! Végre éledezik a víz! A második, szákba is terelt hal pedig parádés, pisztrángot megszégyenítő ugrással csípte el a legyet. Egyébként egész reggel az Aspius Orange muzsikált, gondolom azért, mert egy kicsit koszos volt a víz.



A harmadik még vehemensebben kapott, szinte hallottam fogaim csikorgását: na, most szakad az előke! Nem szakadt.



Később Leslie kolléga is megérkezett (köszi a képeket!), Ő is fogott máshol kettőt, wobblerral.
Jó kis reggel volt, sajnáltam, hogy sátrat kellett bontanom, de a piacon még várt rám egy helyes, tizenöt kilós krumplis zsák...


2016. április 29., péntek

Hoppá!

Reggeli karikakeszegezés közben sikerült elkapnom ezt a kocsmai verekedőt. 8-as White Moth-ra kapott a térdig se érő vízben úgy, akár egy lassított felvétel. Öröm volt nézni!




2016. február 28., vasárnap

Segítség kellene!

Valaki meg tudná mondani, ezt a megoldást hogyan kell a nadrágszíjhoz erősíteni? Egy gumicsizma végén fityeg...





Köszönöm a segítséget!

2016. február 17., szerda

Aspius Orange



Partridge and Orange-ként kezdte, lett belőle Orange March Brown, végül számtalan metamorfózis után Aspius Orange. Ha egyetlen legyet vihetnék magammal horgászataimra, aligha nem ez lenne az.

Pedig nem is olyan régen még a bizalmam is igen megingott ezzel a léggyel. Mert hiába dobtam a halaknak, ügyet sem vetettek rá. Már az is megfordult a fejemben, esetleg a dobozomból is száműzöm az összes munkakerülőt. De aztán győzött a jobbik eszem. Nem tettem meg, nem leltek moly halált.



Ezután meg? Tavaly szinte a teljes őszt ezzel a léggyel horgásztam végig. Ha a többit cserélgettem is, az egyik előkén mindig ilyen fityegett. Meg fogta a halat.
Tíz-tizenkét évvel ezelőtt, amikor a régi Magyar Horgászokat olvasgattam, megakadt a szemem dr Mihálkovits Szilárd balinlégy naptárán. Itt sok más, gyanúsan laikus módon összeválogatott léggyel együtt szerepelt a Partridge and Orange. Akkor még azt hittem, ez egy olyan légy, egy kis narancssárga selyem, egy kis fogolytoll és készen is van. Ma már tudom, ez óriási tévedés! Mert nem mindegy az a narancssárga! A Pearsall angol cégnek volt egy Orange 6A-s selyemcérnája, ez volt a test. Ez pedig elázva mutatott mindenféle színt, csak narancssárgát nem. Szerették is a műlegyeket készítők! Ezt az Orange 6A-st természetesen már nem gyártják.
De micsoda szerencse, hogy ebben a tévhitben éltem! Így aztán a tudatlanok vidámságával tekertem fel fluoreszkáló narancs cérnámat a horog szárára. Elé gallérnak fogoly került, majd miután ez nagyon sérülékenynek tűnt, megerősítettem egy kis barna tyúkkal. Azt vettem észre, ez a fogósságán semmit nem változtat.
Nosza, szárnyat is neki! Keresnem kellett valami barnásat, amit végül a fácánkakas farok tollán találtam meg. Egész helyes kis légy lett belőle.

               
Egy az elsők közül

Időközben a fogoly végleg lemaradt, sikerült fácántyúk szárny tollat szereznem, a narancssárga cérnát meg leváltotta a Danville testanyaga. Ebből aztán vettem is annyit, még magamat is körbe tekerhetem vele.
Végül faroknak az aranyfácán tollát használom. Azt a narancssárga-feketét.
Most látom csak, mennyi fácán megfordul ezen a kis légyen!
Amikor elkezdtem ezzel a léggyel horgászni, valóságos forradalmat csinált. Víz alatti rebelliót. Fogta a balint egész szépen. Fogott hajnalban, napközben és este. Koszos vízben és tisztában. Fogott a kövek mögül, eszeveszett sodrásból, még az ismerősöm nadrágszára mellől is.


                                                  Balin a gatyaszár mellől


Remekelt az Ipolyon, a Garamon, még a Tiszán is. Ráadásul nem elégedett meg a balinokkal az istenadta! Domolykók, jászok is elkapták a víz alatt úszó narancssárga micsodát. Sőt, még a sügér sem vetette meg! Ezért nem is értem, mi ütött belé két évvel ezelőtt. Amikor makacskodni kezdett. Amikor hajszál híja, kiadtam az útját.





Ezért csak őszinte lélekkel remélni merem, a jövőben is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mert ma már nagyon jó sniccereket kapni.

Horog: 6-12-es méretű, nedves légyhez
Cérna: testnél fehér, fejnél fekete
Farok: aranyfácán
Test: narancssárga floss
Borda. ezüst drót
Gallér: barna tyúk
Szárny: fácántyúk szárnytoll (secondary)