2018. április 3., kedd

Tavaszodik. Tavaszodik?

Egészen jól eltelt ez a tél. Hol Szent-Ivány Gézával csavarogtam a Tátrában, még a Garamhoz is eljutottam Vele egy tomojkázásra, hol Justh Ödönnel kerestem a soha meg nem lőtt szarvasbikát. Azután Jurán Vidorral beutaztam a Szepességet, itt a vadászatok mellett ráadásnak még sok jó kedélyű barátjával ismerkedhettem meg. Nem csoda, ha így hamar megérkeztem a tavaszba!
Micsoda szerencsés a magyar vadász! Ha malaca van, Oculival már előkerül kedves madara: a bagolyfejű szalonka. Az esti félhomályban várja őt, ahogy pisszegve, korrogva cikázik át a feje felett. Ha nem is kap puskavégre belőle egyetlen darabot sem (ezt ma már nem is szabad), mégis, csupa boldogsággal megy haza. Látta Őt.
A magyar vadásznak így érkezik el a tavasz.
Ellenben mit kaptunk mi, magyar műlegyes-balinos horgászok, akik itthoni vizeken próbálgatjuk a szerencsénket? Május elsejét. Magasba tartott öklű, verejtékes, izzadtság szagú, vörös, szörnyű ünnepet. Ünnepet? A fenét ünnepet! Komédiát.
Hála Istennek, ez ma már csak nyomokban kísért (ámbátor ezek a nyomok még elég erős rajzolatúak). Ha talán néhányan emlékszünk is a borzalmas lármára és a buta fejek tömkelegére, akik annyira szerették ünnepeltetni magukat, valahogy el kell hinnünk: ennek egyszer s mindenkorra vége!
Így aztán semmi megindító nincs május elsején.
De idén különösen nem várom az egész kezdetét. Régebben? Ilyenkor már tervezgettem, hol is próbálom majd először. A sóderes végén, ahol kövek is vannak már a vízben? Esetleg ott, ahol nemsokára sneiderek százai vonulnak fel szaporodásra? A város alatt? Hol látom majd szétugrani először a kishalak csapatait, a közéjük vetődő balintól megrémülve? Mind-mind megfejtésre váró kérdés volt. Eddig.
Idén nem. Idén nincs biciklizés a Duna mellett, félszemmel a vizet bámulva, nincs percenként kinyitott-becsukott legyes doboz, nincs tervezgetés. Egyik nap megy a másik után.
A zsinórok még laza karikákba szedve hevernek a szekrény mélyén, az előkék az előző szezonról maradtak, a legyek nem különben. Minden apró-cseprő, ami kellhet, a foltos hátizsákba dobálva.
Még azt sem tudom, mire is fogjam az egészet? Az elhúzódó hideg? Az egyre üresedő Duna? A nap nap utáni kínlódás?
Ez valóban én lennék?
Aztán meghallom az első rigó hajnali fütyörészését. Sőt, már nem olyan koromsötétek a hajnalok sem. A zsinórok is a helyükre kerülnek, a legyek pedig…!
Egyre többet tekergek, mindenféle kifogással, a Duna partján. Ha a gyerekekkel vagyok, fél szemem rajtuk, fél szemem a sodráson. Nini, kiugrott egy hal! Most újra! Ott már a legyekkel is elérném őket. Valamikor meg kellene próbálni!
De a víz még hideg, koszos is. Most éppen árad. Így hűti le a Dunát, vele együtt pedig engem is. Pedig de nagyon viszket a tenyerem azután az átok műlegyes bot után! De hiába.

Bizony hiába, még csak április elejét írjuk...

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Maderspach Viktorral nem szoktál vadászni a déli Kárpátokban? Ő is legyezett ott a tengerszemekben hébe-hóba. Amikor a Párenget jártuk, felvittem egy kis botot, pergetve próbáltam fogni az egyikből, ami tele volt, de nem sikerült, aztán kiderült, hogy ott védett is (csodálom, hogy ennek ellenére nem lopták ki).
    Imre

    VálaszTörlés
  2. Helló!
    Dehogynem!:) Galócázni is voltam Vele, meg amikor "Az oláhok vérnyomán" voltunk, akkor is. Akkor egy Alexandrával próbálkozott, ha jól emlékszem.
    Gyöngyös-Halászi Takách Gyulának is van pisztrángos fejezet a könyvében.
    Üdv, Levente

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, őket olvasva látszik, hogy van hová fejlődni! Csathó Kálmánnak van egy írása (lehet, hogy ismered is), a "Mániákus volt szegény", figyelmes olvasó könnyen ráismer benne Maderspach Viktorra, ajánlom figyelmedbe!

      Törlés
    2. Igen, a Vadászzsákmányban van, nekem is rögtön beugrott!:)
      A Dénes Istvánék mellett a Lazi is nagyon jókat ad ki, érdemes beszerezni őket!
      Ide, sajnos, már nem lehet fejlődni. Esetleg visszafelé. Vagyis nem, mert az lenne a jó. Inkább lefelé, na, az nagyon megy a maiaknak.:))

      Törlés
    3. Hát az megy. Közben ide is jár vadászni egy-két matador, aki irodalmárnak képzeli magát (olyan helyen dolgozom), de engem nem visz rá a lélek, hogy elolvassam.
      Rövid kis diskurzusunk után azért valószínűleg költségbe fogom verni magam, már nézegetem a könyveket, pedig most megfogadtam az építkezés közepén, hogy visszafogom magam :)

      Törlés
  3. Ha ajánlhatok könyveket: A legjobb a Lazinál (számomra): J(ákobi) Lányi András, utána Szent-Ivány Géza (ebben van műlegyezés is egy kevés), Jurán Vidor. Na és természetesen Bársony István.
    Én a horgászkönyvekkel vagyok így. Ha valami nagyon súlyos bűnt követnék el, egy Vígh József írás elolvasása alatt még azt is bevallanám, amit nem én csináltam.:)) Borzalmas ez a modern firkászás!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a tippet, majd beszerzem!
      Emlékszem, a Két fűz között ajánlójában említetted, hogy nem vagy hasra esve az újabb kori horgász irodalomért :)
      Azért én a kilencvenes évekig bezárólag egy-kettőt jónak tartok, legalábbis megtalálom benne a jót.

      Törlés
  4. Igen, akad egy-két jobb írás, de összességében...
    Szerintem biztosan kapsz valahol, nem is drága, szerezd be a Horgászat című könyv 1955-ös kiadását. Te is azt fogod mondani, hogy az volt az utolsó, mindent átfogó horgászkönyv, reklámok nélkül. Nekem nagyon nagy kedvencem!
    Az a legnagyobb baj, hogy én olvastam a magyar horgászirodalmat az elejétől, elég finnyás is lettem.:))

    VálaszTörlés
  5. A Magyar horgászat kézikönyvére gondolsz? Nézem a tartalomban, van benn Vigh József is :) Beszerzem, már csak azért is, mert van benne külön leírás a Rábáról, ami nekem a Horgászvizet jelenti.
    A modern kori horgász (szak)irodalomban azt sajnálom, hogy egynémely blogok (beleértve a tiédet is) készítői az utóbbi időben elnémultak, illetve hogy amit a neten lehet olvasni, annak jó részét szívesen olvasnám kézbe véve is. Nem a rövid élménybeszámolókra gondolva, persze.

    VálaszTörlés
  6. Igen, vele kezdődik.:) De a többiek, akik írták, nagyon jók!
    Kinek kell ma horgászkönyv? Két rész a jutájbon a Pergess Jahodek Krisztiánnal sorozatból, aztán már tudnak is mindent.:) Sem a modern, sem a régi könyv nem kelendő. Most találtam még otthon 10 db-ot az 1912-es Zsarnovitzky Árpád könyv facsimile kiadásából, 2002 óta 500 db nem fogyott el. Hiába 2 doboz cigi ára, inkább a cigit veszik meg.:) Pedig most felrakom ide a blogra, hátha kell még valakinek...
    Blog. Sokszor elgondolkodom, hogy leírok ezt-azt, de aztán megnézek más blogot, ahol tíz perc alatt kipattintanak 3-4 balint (jókat, természetesen), aztán megnézem a magam eredményét, méretét, és inkább nincs kedvem írni.:)) Az meg végképp nem hiányzik, hogy rám süsse valaki, irigy vagyok.
    Egészen más aspektusból nézem régóta a horgászos/műlegyes dolgokat. Nem véletlenül a példaképeim, különösen Gyöngyös-Halászi Takách Gyula, a régi vadászírók egynémelyike.

    VálaszTörlés
  7. Na persze nem pofázok, mert én életemben sem írtam mást, mint pár jól-rosszul sikerült hozzászólást. A bloglás meg lehet, hogy megy ma is, csak én kb 10 db-ot olvastam nagyjából az elejétől fogva, na azok lassultak be.
    A könyvre, ha felrakod, én is vevő leszek.

    VálaszTörlés
  8. Itt az emilem, szerintem egyszerűbb lesz ott folytatni: aspius72 kukac gmail pont com

    VálaszTörlés