2014. szeptember 21., vasárnap

Balinok, ősz meg a Salmo Thrill








Mi kell a balin horgászatához? Egy jó legyes bot, a hozzá való orsóval, zsinórral. Kell még egy doboznyi okosan megválogatott légy. Aztán kell még - legalábbis itt mifelénk - egy jó pörgető bot. A hozzá való orsóval, zsinórral, okosan megválogatott műcsalikkal. Ezek kellenek. De ami a legfontosabb: kell még balin is. A dolgok első felébe még csak-csak van beleszólása az embernek, de a balin, az más. A balin Felsőbb utasításra születik. Az egyik évben több, a másik évben kevesebb.
No, most éppen ez a másik év van. El nem tudom képzelni, akarom mondani, el nem tudtam képzelni, hová tűnhettek el kedvenc „vizenjáró halaim”. Nem találtam őket se égen, se földön. Már éppen a nagyobb kövek alá is be akartam nézni utánuk, amikor kiderült, vagy huszonöt méterrel beljebb költöztek, és nem volt az a műlégy, amire kidugták volna az orrukat a sekélyesbe. Na persze! Az a sok nagy böhöm hajó. 




Egynémely ilyen szörnyeteg hosszú negyedórákra a tengert varázsolja a Duna partjára. Himbál a vizen, víz alatt, amit csak ér. Szerencsétlen balinokat is. Így aztán nem csoda, ha beljebb kvártélyoztak. Nekem se’ lenne kedvem oldalba vágatni magam a közel méteres hullámokkal.
Ha beljebb költöztek, hát beljebb költöztek. Ez ellen tenni már aligha lehet. Punktum. De azért akad néhány horgászholmi, amivel utánuk küldhetem a csalit, akár messzire is.
A gondolat már az elmúlt esztendőben megérlelődött. Pörgető botom, dologtalanul, a többi között lapult meg. Eléggé finom a halakhoz, eléggé erős a csalikhoz. Két méter, de messzire kihajítja a neki megfelelő műhalat. Ez éppen jó lesz nekem – gondoltam, miközben néhányszor megsuhintottam a szobában.
Az orsó is előkerült, a többi apróságot megvásároltam, majd leültem, hogy „balinólmos”- műlegyes felszerelést készítsek. Ami a mai napig nem áll másból mint tviszterfejre dolgozott bucktail legyekből és a bevált legyeim nagyobb méretű testvéreiből. 




Mindezt bedobtam a hátizsákomba és a tökéletesen felszerelt balin horgász nyugalmával indultam a Duna partjára.
Az eredményektől majd elájultam. Ott, ahol eddig csak néma csend volt a horgászat eredménye, most egyre-másra kerültek elő a villámkeszegek. Ráadásul egészen jó példányokat vezettem a szák fölé. Egyszóval elégedett voltam. 



A szívem viszont nagyon fájt a műlegyezés miatt. Mert mégis csak az a balinozás kvintesszenciája, ha az apró műlegyet hörpöli be egy derekasabb hal. Ettől nincsen jobb. El sem tudom mondani, mennyi estét töprengtem végig, hogy a következő hajnalon melyik botot vigyem magammal. Végül a pörgető felszerelés rendre otthon maradt. A műlegyezés megnyerte a csatát. Egészen mostanáig.

Van nekem egy horgászcimborám, a Lezli. 




Ő aztán idén megmutatta, hogyan kell balint fogni! Csak bedobta műhalát a sodrásba, a közelben lévő összes hal iparkodott elkapni. Majd kirántották a kezéből a botot. 




Mi volt a titok az egészben? Lezli nem használt mást mint Salmo Thrillt. 





Ezt a lengyel se wobblert, se balinólmot tekerte valami őrült iramban maga felé. Megmondom őszintén, eléggé idegenkedtem ezektől a csaliktól. A velük való horgászat semmi különlegeset nem igényelt (és nem igényel ma sem). Csak bedobja az ember, azután kitekeri. Végtelenül unalmas foglalkozás. Meg az a sok hegyes hármashorog!
De mindemellett Lezli minden balinos napja felbosszantott. Nekem hetek óta semmi, Ő meg csak fogja őket, ha kell, ha nem. Végül aztán egy szeptemberi délután a kompnál elé álltam:
- Te Lezli! Adj már nekem legyél szíves egy Salmo-t, szeretném kipróbálni!
Lezli pedig – aki egy cseppet sem irígy – adott nekem egy ilyen csodabogarat. Mivel kölcsönben volt nálam néhány dobásra, igen óvatosan bántam vele. De végül meggyőzött. A következő napok valamelyikén aztán én is boldog tulajdonosa lettem három ilyen halacskának, de a horgászat a zavaros és magas Duna miatt még váratott magára. Egészen hétfő reggelig.
Hétfő reggel aztán fordult a világ. Két süldő balin fordította meg.




 Mindkettő szája szélében egy Salmo Thrill fityegett. Így ez a két hal egy tamáskodóból már majdnem hívőt formált. De lassan a testtel! Még előttem egy bő hónap, amikor ezek a kis torpedók bizonyíthatnak. Úgymond nekik állhat a világ. Mert kudarcok esetén hamar a kamrában találhatják magukat. A sok kimustrált csalim között gondolkodhatnak a világ kegyetlen mivoltján. 
Ez lenne a rövid története az én új hóbortomnak.

5 megjegyzés:

  1. A jó öreg Thrill :) Olyan, mint egy sztár, mindenki aki már használta véleménnyel van róla, ki jó mond, ki rosszat. Az én zsákomba is lapul pár darab ;-)

    VálaszTörlés
  2. Eddig mindkét horgászatán fogott halat. De nem kedvelem. Nem az én világom. Egyszerűen géphorgászat. De az idei év sajnos ilyen lépésekre kényszerített.:(
    Így most akármennyire rossz idő lesz, ha a vízállás engedi, innentől csak műlegyes bot!:)))

    VálaszTörlés
  3. Valahogy ugyanúgy vagyok a Thrillel, mint te. Horgásztam már vele, halat is fogtam, volt, hogy mindkét horgon volt egy-egy fenekeszeg, de nem szeretem. A blogon le is oltottam párszor, ez a bedobom-kicsőrlőzöm móka messze áll tőlem. Meg szerintem mindenképp túlsztárolt műcsali, ahol halat adott, ott mással is meg lehetett volna fogni azt a halat. Egyszerűen messze lehet dobni és a bevontatás sebessége miatt a balin nem ér rá tökölni, hanem elkapja. Végeredményben egy modern balinólom, az őskori balinólmos-legyes szerelék (a Hunyady-féle S alakban hajlított, bordázott ólommal) sokkal szimpatikusabb.

    VálaszTörlés
  4. Ráadásul nekem annyi pluszt ad a balinólmos, hogy én csinálom, olyanra, amilyenre akarom.
    Nem török pálcát a Thrill felett, két pecából ilyet nem is lehet, de valahogy jobban szeretem a műlegyes-balinólmost, az igazi műlegyezésről nem is beszélve.
    Ami még az én féle balinólmosom mellett szól, hogy ha pl. szombat este elviszi valami hal az utolsó műlegyet, otthon tudok csinálni másnapra. Nem kell a boltba szaladgálni. A 2300 Ft/ Thrillről már nem is beszélek...
    Ha jövőre jó víz lesz, a lehető legkevesebbet szeretném használni a pörgető botot.

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    Ez a szezon elég felemásra sikeredett a számomra. A tavaszi nagy víz kedvenc patakomon úgy át alakította a medret, hogy szinte használhatatlan lett. Így maradt a Nagy víz a Duna és annak balinjai. A tilalom lejárta után sikerült is fogni néhány villás farkút legyezve. Minél jobban haladtunk a nyárba annál inkább szűkült a hely a parton. Mivel horgászataim túlnyomó része az esti órákra esik így rengeteg emberrel, kutyával kell megosztani a partot. Ráadásul a Duna vízállása is olyan volt mint a hullámvasút. (volt, hogy part sem volt) Így muszáj voltam alternatívát keresni, mert ugye horgászni kell. Így jött a pergetés előtérbe, kezdtem az otthon még fellelhető műcsalikkal amikkel az előző években is fogtam már balint ezek főleg a L és UL wobblerek. Ezekkel viszont nem mindig értem el a halak vélt tartózkodási helyét. Ezért elkezdtem kutakodni tipikus balinozó csalik után, találtam is garmadával, voltak szépek, drágák, fogósak, fémek, műanyagok, itthon is kaphatók, rendelhetők stb. Miért is került előtérbe a Trill? Mert még a számomra elérhető árkategóriába tartozik, majd mindenhol kapható, a súlya még eldobható az általam használt bottal valamint megfelelőnek ítéltem a helyi Duna szakaszra. Ja, hogy tekerni kell, minden balinozó csalinak ez a lényege amit meg nem kell ilyen sebességgel tekerni az vagy csónakból való horgászatra jó vagy olyan helyre ami felénk nem nagyon van :) . Persze a legyezés az legyezés DE amikor a legyezés nyűggé válik a zsúfolt part miatt akkor azt nem szabad erőltetni ( szerintem).

    Mivel Lezli nem irígy ezért jó hosszan leírta mit gondol. :D

    Ja a balinoknak tetszik a Trill nekem meg tetszik az R.H., Hunter, meg még egy rakat műcsali
    Persze legyezve balint fogni tényleg sokkal jobb mint pergetve az TUTI .

    Jövő héttől meg irány „ ULTRALÁJTIA”

    Üdv Les'

    VálaszTörlés