2020. január 11., szombat

Nedves legyekkel a Dunán




Ez a cím most így nem is jó. Nem, nem. Ez jobban hangozna: Én így horgászom nedves legyekkel a Dunán? Igen. De ez meg azért nem jó, mert túlságosan egoista. Akkor viszont ki kell jelentsem, kizárólag az én tapasztalataimat írom le, nem így kell, hanem én így szoktam nedves legyekkel horgászni a Dunán. Még mielőtt baj lenne…

Ahogy elnézem, a nedves legyek igazi reneszánszukat élik. Igaz, kellett néhány „befolyásos” név, akik cikkeket írtak, könyveket adtak ki róluk. Még az sem baj, hogy elsősorban az úgynevezett lágy galléros, soft hackle legyeket favorizálják. Nem bizony. Majd sorra kerül a többi is.

Aki egy kicsit jobban ismer, az tudja, számomra a nagy kedvenc, a vizek vize a Duna. Itt nőttem fel a partján, és ha el is csábultam néhány évre, újra visszataláltam. Pörgető bottal fordultam el tőle és legyes bottal fordultam vissza hozzá.
Aki egy kicsit jobban ismer, az tudja, a másik nagy kedvenceim a nedves legyek. Amíg a Dunára csak találok valami magyarázatot, ezekre nem. Talán a rajongásom a régi dolgokért, talán az egyszerűségük, a fogósságuk? Nem tudom. Azt viszont igen, jó ránézni a legyes dobozomra és az ott sorakozó szárnyas-galléros szépségekre.



Szóval a Duna. Igazi vadvíz, meg kell adni. Nem kevés órámba, napomba, hetembe telt, mire legyes botommal  valahogy kiismertem magamat rajta. Kudarcokkal megtömött hátizsák és horgászboltosok által kiürített zsebek kellettek ahhoz, hogy végre ne csak hadonásszak, hanem valami értelmet is kapjanak a korai ébresztők.
Ezért voltam sokszor mérges, amikor valaki a „titkaimat” kérdezgette. Ó, nem akartak ők  zavarni, Isten ments!, csak a helyeket és a megfelelő műlegyeket mondjam meg. A  többit majd ők megoldják. Na ja.
Aztán rájöttem, teljesen fölösleges titkolózni. Legalábbis a legyeket, felszerelést kár elhallgatni. Hiszen én is úgy szedegettem össze az alapokat régi könyvek és újságok megsárgult lapjairól.
Végül nem is olyan régen még egy blogos ismerős is lökött rajtam egyet: írjak már valamit a dunai nedves legyezésről.
Akkor írok.


Mire?

Pisztrángász/domolykós koromban megszoktam a finom felszerelést. A könnyű osztályú botokat, vékony előkéket és a kisebb legyeket. Ettől nem szerettem volna eltérni a Dunán sem. Így igazából három halfaj jöhetett szóba: a balin, a jász és a domolykó. Nem mondom, más is kedvet kaphat a nedves legyekhez, fogtam már így bodorkát, paducot, karikakeszeget, kisebb süllőt, sügért, sőt, tavaly több kisebb között ezt a szép vitorláshalat.:)




Hol?

A nedves léggyel jól horgászható helyeknél három halfajból kettő nagyjából egy helyen tanyázik, a harmadik, a mindig lusta, mindig lomha jász külön utakon jár, bár ő is néha a domolykó és a balin közé keveredik. Tényleg nagy szerencse, hogy ezek a helyek általában egyben kitűnő nedves legyes pályák is. A sekélyebb, gyorsabb, köves részek szinte egyként kiáltanak a műlegyekért. Ezekből is a legjobbak a kövezett partok, ami előtt sekély, sóderes a part. Ha egy áradás besodor néhány követ, nagyon ritka az, hogy ott ne álljon meg néhány balin és domolykó.



De éppen ilyen jók lehetnek az egészen mély, lassan folyó/álló szakaszok is, pláne, ha egy kis ólom segítségével utazik a légy a mélybe. Ha pedig valami kanális is belöttyenti a mocskát? Az aztán a Nirvána! Akár jászok tucatjai is korgó gyomorral várják a süllyedő műlegyet.
Ezek a helyek tehát mindenképp megérnek egy próbát.



A felszerelés

A felszerelésre nem kell sok szót pazarolni. Az első és egyben a legfontosabb is, mindenhol merje az ember használni. Hiába van egy agyondicsért méregdrága bot a horgász kezében, ha ólmozott előkével nem meri használni, mert „mit tudni, és ha eltörik?”
Egy 2,75 m-es,  5-ös osztályú bot tökéletesen megfelel. A karakterisztikájával kapcsolatban sincsen mit mondanom. Számomra a legjobban bevált bot közel medium akciós, 5-ös, talán egy kicsit 6-os is, prímán megtartja a dühöngő balint, és a puha szájáról ismert, a horgon össze-vissza forgó jászt is. Nekem is botot kellett cserélnem, az előzőnél, bár nem volt az a vad, gyors pálca, mégis, tíz megakasztott jászból öt-hat nem került a kiemelő szák közelébe sem. Szerencsére ezzel az új bottal most már ez nem okoz problémát.



Zsinórból egy egyszerű WF 6 F-et használok. Semmi különleges fej, gondolom ez a legalapabb. Így ebből sem kell túlzásokba esni.
Előkét használok vékonyodót is, ezeket én kötöm 70 cm 40-es, 70 cm 30-as és 70 cm 20-as zsinórokból. De amikor tényleg mélyre kell küldeni a legyet, kb. 2-2,2 méter 20-as damilt hurkolok a legyező zsinórhoz, amibe még megy a megfelelő hosszúságú tippet.
Tippetnek, a helyzetnek megfelelően (kényes halak, akadósabb terep, nagyobb balinok, légy mérete),  16, 18-as zsinórt használok.
De a számomra lényeges dolgok csak most jönnek. Évekig több balin intett búcsút a legyeimmel, a szakítás pedig legtöbbször a két légy előkéjének találkozásánál volt. Sokáig idegenkedtem a tippet ring nevezetű apróságtól, de műlegyes pályafutásom egyik legjobb döntése volt felkötni az előke végére. Ez valamikor 2015-ben volt, és nem emlékszem, hogy azóta ott megtépett volna bármilyen hal.




Fuller’s Earth. Ez a remek paszta pedig segít besüllyeszteni az előkét a vízfelszín alá, illetve nagyon jól megszünteti az előke csillogását. Az ebay-en kapható a por, de bentonit alapú macskaalom púderrá őrlésével is ugyanide jut, aki kipróbálja. A massza receptje pedig a következő:
Egy púpozott teáskanál Fuller's Earth
Két teáskanál folyékony mosogatószer
Két teáskanál glicerin
Érdemes addig rakosgatni hozzá az anyagokat, amíg egy se puha, se kemény massza lesz belőle. Egy olyan dobozba kell tenni, amiben nem szárad ki. Én a Kinder tojásban lévőt használom.

Végül a legfontosabb: a tippet súlyozása. Ettől legalább annyira idegenkedtem, amennyire a tippet ringtől. Nagy kár. Amikor először engedtem így mélyebbre a legyeket, elképesztő volt érezni azt a különbséget, főként a jászoknál, ami a felszíni apróságok és a mélyebben álló öregek kapása között volt. Csak ámultam, hogy tíz-húsz centivel nagyobb halakat fogtam a fenéken ott, ahol addig a felszín közelében csak a kisebbek jöttek. 



De az erős sodrásban is megállták a helyüket, és csodák csodája, a domolykók is megnőttek.
Ezekből az ólmokból a Dinsmores cég 0,2 és 0,4 grammos sörétjeit használom.
Ennyi lenne tehát a felszerelés, amit használok.  



A műlegyek

Na igen, tulajdonképpen ez lenne a lényeg, mégis ez lesz talán a legrövidebb, legegyszerűbb rész. Egyszerűen azért, mert elegem lett az örökös legyes doboz feletti töprengésből, és kiválasztottam azt a néhány fajtát, amik az évek alatt nem hagytak cserben. Azaz volt, amelyik cserben hagyott, de mégsem.
Az utóbbi években egyre inkább a puritánságra törekszem a műlegyezésben (is). Minimál alapanyagból nagyon hatásost készíteni. Nemrégiben egy kanadai barátomtól megkaptam egy kis, a North Country legyekkel foglalkozó füzet másolatát. Szerzője tanácsokat ad benne, hogyan lehet a legegyszerűbben beszerezni a tollakat, szőröket a legyekhez. Vadászoktól, a piacról, elütött madarakat összeszedni, de még azt is leírja, mikor kell a birkagyapjút leszedni a legelőket bekerítő szögesdrótokról. Pedig ma már bármelyik horgászboltból megrendelhetné őket.
A következő legyek hasonlóan olcsó, könnyen beszerezhető alkatrészekből állnak.
Mindkét fajtát, a sima gallérost és a szárnyas nedves legyeket nagyon kedvelem. Ha sikerül eltalálni a helyet, akkor tulajdonképpen az egész évben (nem szezont írtam, nem véletlenül) hozzák a halat.
Próbáltam másfajta legyekkel is, kevesebb sikerrel, de volt olyan hely, vagy inkább időszak, amikor semmilyen nedves légy nem használt, ugyanakkor a nimfa… De rajta vagyok, hogy minden másmilyen legyet nedves változattal váltsak fel.
Nem is húzom az időt, jöjjenek a kedvenceim.



Aspius Orange
Minden idők legnagyobb dívája, a megannyi átalakuláson átesett Aspius Orange. A történetét már itt leírtam, annyi a különbség, hogy már farka sincs.
Rengeteg halat fogtam már velük, nem csak a Dunán, de más folyókon is. A balin és a keszegfélék mellett sok sügért, kisebb süllőt (nem rájuk horgásztam), de még egy csukát is elcsábítottak már. Nem számított a dunavirág rajzása, azaz igen, mert sok hal volt, de a dunavirág nem narancssárga, ugye, mégis, ezt a rikitó kis micsodát egymás szájából tépték ki a halak.



De ezzel a léggyel fogtam életem egyik legnagyobb domolykóját, jászát és balinját.
Egészen a szezon elejétől jól használható, vannak évek, amikor még októberben is muzsikál, viszont előfordul, ahogyan tavaly is, hogy július végére kifullad. Egyik napról a másikra. Ez az oka annak, hogy ma nem vagyok one fly man. Mert a szezon közepéig csak ez a légy volt nálam, de be kellett látnom, másra is szükség lesz.



A kötést nem írom le, de az alkatrészeket igen:
Cérna: testhez fehér, fejhez fekete (Csak UNI-Thread cérnákat használok)
Test: fluoreszkáló narancs, a Danville cég testanyagát használom
Borda: vékony ezüst drót
Gallér: barna indiai tyúk
Szárny: fácántyúk szárny, a secondary részből



Ez az egyik olyan legyem, amiből 10-es méretnél nagyobbat is tartok a dobozomban koszos víz esetére, lehet, feleslegesen. Egyszer egy rendkívül szutykos áradásban kíváncsiságból feltettem egy 14-es A.O-t. A második dobásból húztam vissza, amikor az orrom előtt egy jobb balin villant utána. Valamiért gyanús lett neki, de akkor is.





Aspius White
A szürke eminenciás. Pedig de sok szép halat köszönhetek neki! Nem is tudom, miért löktem hátrébb a sorban? Volt idő, hogy valahogy nem akaródzott neki a halfogás. Vagy csak nem próbálgattam?
Arra emlékszem, hogy amikor a hajnalból reggel lett, búcsút kellett intenem az Aspius Orange-White Moth kettősnek, és ez a légy került fel. Fogott, fogott akkor is, de amit az elmúlt őszön művelt, az elképesztő volt. Még december elején is sikerült halat elkapnom vele, egy olyan időszakban, amikor már elég finnyásan csipkedték a legyeket a jászok.



Az elkészítése annyiban különbözik narancssárga rokonától, hogy testnek fehér valódi selymet használok.



Ez az anyag egészen másként ázik el a vízben szintetikus társaival ellentétben, talán ez lehet a titok a fogósságában is.  Lagartun selymet használok, eddig ez vált be a legjobban.
Úgy gondolom 10-12-es méretből érdemes a dobozba tenni belőle.





White Moth
A fehér moly. Klasszikus balinozó légy, bár megvallom, az előző kettőt többre értékelem. Azzal együtt életem első valóban szebb balinját ezzel a léggyel fogtam egy meleg júliusi reggelen.
Minden régi magyar horgászkönyv és újság a legfogósabb balinos légynek ajánlotta.



Számtalan változata létezik, ilyen test, olyan szárny, nekem ez vált be a legjobban:
Cérna: fehér a testhez, fekete a fejhez
Test: fehér nyúlszőr dubbing
Borda: ezüst drót
Gallér: fehér tyúk
Szárny: fehér szárnytoll, én a vadkacsa szárnyának a belső felén lévő fehéret használom



Érdemes tartani a dobozban belőle 8-as 2X-es horogra kötöttet is, állítólag Tasson kedvelik a balinok.





Coachman
A nagy visszatérő. Kikerült a dobozból, valószínűleg a Red Tag miatt, aztán, csak úgy, vissza. Aztán csak úgy hozta a halat. A tavalyi év egyik nagyon tarolós napjának emlékére, amikor a két nagy dévér is jött, az aznap szolgálatban lévő Coachmant eltettem a dobozom egyik sarkába, még véletlenül se kerüljön többet az előke végére. Így télen meg örökké nézegetem, közben meg az őszön mélázok.



Na, de vissza a lényeghez. Ezt a kiváló angol legyet még a pisztrángok, tomolykák kedvelőinek is erősen a figyelmébe ajánlom, mert amilyen egyszerű, annyira fogós. Állítólag a fehér szárnynak köszönheti.
„Lárva állapota”, a Prince nimfa J is rendkívül jól teljesített október-december időszakban, de sajnos a Prince nem nedves légy…
Ahogy mondtam, egyszerű. Íme:
Cérna: fekete
Test: 3-5 páva szegmens a cérnával összesodorva. Jó duci testet érdemes csinálni.
Gallér: barna indiai tyúk
Szárny: fehér



10-12-es, esetleg 14-es méretben érdemes megkötni.





Red Tag
Hasonló a Coachmanhez, csak amíg az fehér szárnyat növesztett, ez piros farkat. Nagyon jó kis légy, egyenértékű Kocsis kollégájával. A domolykók és a jászok rémálma, de néha egy-egy mókásabb kedvű balin is eliramodik vele. Minden dunai legyes dobozban ott a helye. Nekem 12-14-es méretben van, a 10-est valahogy otrombának találom. Pedig nem az.
Cérna: fekete
Farok: piros fonál
Test: 3-5 páva szegmens a cérnával összesodorva, itt is a duci test a nyerő
Gallér: barna indiai tyúk



Ennyit tehát a műlegyekről. Van itt még egészen jól működő March Brown, Bibio Marcii meg a különféle palmerek, főleg a Soldier Palmer, de ez a néhány felsorolt légy untig elég a dunai műlegyezéshez.

Akit esetleg érdekel az anyagok beszerzésének lehetősége, írjon, szívesen segítek.

A technika

Miközben a legyeket szedtem össze, azon gondolkodtam, mit is kellene itt leírni? Hagyományos értelemben nincsen semmi technika, a legyeket simán úsztatva, visszahúzva használom. Talán a sebességről érdemes megemlékezni. A világ lustája jász nagyon kedveli az irgalmatlanul lassan behúzott legyet. Ha ott van, nem sokat teketóriázik, lecsap.
A domolykónak érdemes egy kicsit gyorsítani a sebességen, de még a villámkeszeg néven tisztelt balinnak sem kell vadmarha módjára visszahúzni a legyeket. Ebben a nedves legyezésben éppen a relaxálás a lényeg (ezért nem is kedvelik sokan a nagyvilágban), ami persze nem azt jelenti, hogy a horgász feje felett áthúzó és éppen leszállni készülő repülőgépet kell nézegetni, meg a másik oldalon lófrálókat silabizálni, mert egy jobb hal egy-kettőre kirántja a kezéből az ilyenkor lazán fogott zsinórt. Higgyétek el, tudom.
Általában két léggyel horgászom. Nincs semmilyen rendszer benne, hogy éppen melyik van felül vagy éppen alul. Talán egy beidegződésem van az olvasmányaim után, általában a szőrösebb legyeket, Coachman-t, Red Tag-et kötöm a felső légynek. Viszont ha látom, hogy csak egyféle légyre van kapás, a másikat leszedem, csak eggyel horgászom.

Epilógus

Remélem sikerült segítenem azoknak, akiket érdekel, hogyan lehetne ezt a három remek halfajt és a halászat betiltása miatt szerencsésen évről-évre szaporodó keszegféléket (esetleg márnát?) a Dunán nedves legyekkel elcsípni.
A kísérletezés természetesen nem áll meg, ha jó az Isten, hamarosan újabb eredményekkel szolgálhatok.




6 megjegyzés:

  1. Wow! Ahogy a művelt csehszlovák mondja.
    Rég óta várom az ilyen írásokat, amik a magyar vizekre lefordított legyezőhorgászatról szólnak. Hiánypótló, köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit tudok, tapasztalok, igyekszem leírni.
      A következő a téli Duna lesz, ha akad majd mit leírni...:))

      Törlés
  2. Múltkor kérdezted, hogy hiányzik e a Duna...bevallom most nem kicsit.
    Ez nagyon kerekre sikerült.
    Köszönjük!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettőtöknek köszönöm!
      Nézzek a környékünkön házat?:))

      Törlés
  3. Levente, lenyűgöztél! Nagyon örülök, hogy hosszabb kihagyás után megint írtál (mintha az utóbbi időben megint belelendülnének a blogírásba a "régiek"), nem beszélve arról, milyen hasznos lesz idén nekem ez a cikk. :) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Én örülnék a legjobban, ha sikerülne fogni a legyekkel!
    Nagyon Duna?:))

    VálaszTörlés