Végre sikerült egy kicsit több időt kispórolnom,így aztán kora délután felpattantam a biciklimre és meg sem álltam a kedvenc helyemig.
Nem is értem, miért csodálkoztam azon, hogy nyári hangulat fogadott. Napozók, fürdőzők, kajakosok. A meteorológusoknak ismét sikerült elkalibrálni az előrejelzést. Eső, szél helyett ragyogó napsütés. Az összes felhő kikerülte a napot.
Össze-vissza kóvályogtam a parton a hőségben, míg négy óra felé visszamentem a kiindulási pontra. Első dobásból húztam vissza a legyeket, amikor először egy burvány (első légy), majd egy második (hátsó légy) követte. Valahogy olyan nem balinosnak tűntek, ami végül be is igazolódott.
Egyszerre felszíni forgások jelentek meg egy kb. huszonöt méteres szakaszon. Közéjük dobtam a legyeket, amit hol csak követtek, hol meg is rántották. Akasztani egyet sem tudtam. Végre egy csak a horoghoz ragadt. Akár egy kőfalba akasztottam volna. Sajnos két-három másodperc után lemaradt.
Nem úgy a következő. Kapás, megtartom a botot, újabb kőfal. De ez már elindult. Akár egy gőzmozdony. Alig tudtam megtartani. Na, elhuzakodtunk vagy két-három percet,mire a szákba tudtam terelni. Ilyet! Egy domolykó!
Nem hittem a szememnek! Megnéztem közelebbről,
domolykó ez a javából! 52 cm-es, egy nyolcas narancssárga légyre kapott. Huszas előkén!
Először fel sem fogtam, micsoda szerencse ért! Ettől nagyobbat csak az Ipolyon sikerült fognom (54 cm), vagy tizennégy évvel ezelőtt, de azt ívás után, rengeteg hal közül. Nem dicsekedni való.
De ez a gyönyörűség! Itt a Dunán!
Jött még egy szép jász is,
meg néhány kapás,de mit bántam én!
Ez a hal simán felér egy huszas bikával. Nálam legalább is.
Akiknek mindenképp meg kell köszönnöm:
A Jóistennek,aki ma igen jó kedvében volt,
Becsei Pistinek, a horgászboltosnak, aki rábeszélt a Carbotex zsinórra,
Végül annak a kis, kétmiliméteres karikának,
ami nélkül tuti tépett volna.
Röviden ennyit erről a mai délutánról. Bennem még nem ülepedett le.
Viszlát!