2015. szeptember 23., szerda

Asztamindenit!

Meg kell mondjam, mostanában ritkán fáradok el a horgászatban. Általában a töredékét jutok le a régi szép idők pecáihoz képest. Most mégis kidőltem estére.Testileg,lelkileg.
Végre sikerült egy kicsit több időt kispórolnom,így aztán kora délután felpattantam a biciklimre és meg sem álltam a kedvenc helyemig.



Nem is értem, miért csodálkoztam azon, hogy nyári hangulat fogadott. Napozók, fürdőzők, kajakosok. A meteorológusoknak ismét sikerült elkalibrálni az előrejelzést. Eső, szél helyett ragyogó napsütés. Az összes felhő kikerülte a napot.

Össze-vissza kóvályogtam a parton a hőségben, míg négy óra felé visszamentem a kiindulási pontra. Első dobásból húztam vissza a legyeket, amikor először egy burvány (első légy), majd egy második (hátsó légy) követte. Valahogy olyan nem balinosnak tűntek, ami végül be is igazolódott.
Egyszerre felszíni forgások jelentek meg egy kb. huszonöt méteres szakaszon. Közéjük dobtam a legyeket, amit hol csak követtek, hol meg is rántották. Akasztani egyet sem tudtam. Végre egy csak a horoghoz ragadt. Akár egy kőfalba akasztottam volna. Sajnos két-három másodperc után lemaradt.
Nem úgy a következő. Kapás, megtartom a botot, újabb kőfal. De ez már elindult. Akár egy gőzmozdony. Alig tudtam megtartani. Na, elhuzakodtunk vagy két-három percet,mire a szákba tudtam terelni. Ilyet! Egy domolykó!






Nem hittem a szememnek! Megnéztem közelebbről,



domolykó ez a javából! 52 cm-es, egy nyolcas narancssárga légyre kapott. Huszas előkén!
Először fel sem fogtam, micsoda szerencse ért! Ettől nagyobbat csak az Ipolyon sikerült fognom (54 cm), vagy tizennégy évvel ezelőtt, de azt ívás után, rengeteg hal közül. Nem dicsekedni való.
De ez a gyönyörűség! Itt a Dunán!
Jött még egy szép jász is,


meg néhány kapás,de mit bántam én!
Ez a hal simán felér egy huszas bikával. Nálam legalább is.

Akiknek mindenképp meg kell köszönnöm:
A Jóistennek,aki ma igen jó kedvében volt,
Becsei Pistinek, a horgászboltosnak, aki rábeszélt a Carbotex zsinórra,
Végül annak a kis, kétmiliméteres karikának,




ami nélkül tuti tépett volna.
Röviden ennyit erről a mai délutánról. Bennem még nem ülepedett le.



Viszlát!

2015. szeptember 6., vasárnap

Three flies man


Ugyan ki ne hallott volna már arról, hogy Wales-ben akad olyan, aki az egész szezonon keresztül, írd és mondd, csak egyféle legyet használ, a Grey Dustert? Ki ne ismerné Richard Threlfaalt (ő a "One fly man"), aki egyetlen léggyel, egy palmerrel horgászott, meglehetőst nagy sikerrel? Senki?
De azt már el kell ismerni, ha csak Coachman van a dobozban, egyátalán nem tűnik tragikusnak a horgászat kimenetele, legyen az ember a Dunán, az Ipolyon, vagy valamelyik felvidéki patakon.
Balgaság lenne azt hinnem, hogy most sokan dőlnek elégedetten hátra: ó, hát már ő is rájött? Ostoba kérdések ezek a javából, itt Magyarországon! Vagy mégsem?



Balin a Garamból

Az idei év nem a legfényesebbre sikerült. Hal alig akadt, L., aki még a végsőkig kitartott, vett egy fényképezőt. Lecserélte a dunai horgászatokra. Én pedig mindenben igyekeztem megtalálni a megoldást. Többek között a legyekben is. Számolatlanul készítettem a mindenféle variációkat. Itt egy kis nyúlszőr, ott egy kis bucktail. Fekete? Fehér? Tegyek hozzá egy kis narancssárgát? Csillogjon? Tekerjek alá ólmot?
Ha ez megvolt, irány az internet. Újabb doboz kellene, amibe pakolhatom a megnövekedett  „állomány"-t! De minek? Valahogy el lehet ezekben is rendezni ezt a sok tollas-szőrös "utolsó esély"-t. Ha ez sikerült, egy átláthatatlan káosszá vált az öreg Wheatley. Csupa bizonytalanság.



Szereti a domolykó...

Majd egy augusztus eleji reggelen...
Azt gondoltam, nem létezik, hogy a régi nedves legyeim már nem működnek! Az igazsághoz tartozik, valahogy fázom ezektől a modern streamerektől. Hiába fogják a halat. Ahogyan Keith Fulser (Thunder Creek), én is inkább egy pörgető boton tudnám elképzelni őket. Egy-két kis nedves légy, vékony előkén. Az igen!



...a jász...

Ezért azon a reggelen megfogadtam, nem teszek fel mást, csak azt a három legyet cserélgetem! A White Moth-t, na meg az én keálmányaimat, a fehér és a narancssárga balinos legyeimet. Két méretben vittem belőlük. 6-ost és 8-ast.



...és a balin

Most vagy okosan tettem, hogy ezzel a három léggyel nem hagytam időt a többi feletti morfondírozásra (ezt az időt inkább a horgászattal töltöttem), vagy a csillagok álltak megfelelően, de végül egy szép jásszal, egy tőle is szebb balinnal - és több kisebbel - zártam a reggelt.
Itt erre mifelénk ezt a három legyet nagyon szereti a balin, a domolykó, a jász, sőt, még a sügér is.



De a rappi hóhér sem veti meg

Na jó - mondhatja akárki - ott a környékben jók lehetnek. De máshol? Szerencsémre sikerült ezt a három legyet az Ipolyon, a Garamon és a Tiszán is kipróbálni. Sikerrel.
Úgy gondolom, minden víznek, pláne itthon, megvan a maga egy-két favoritja. A keserű tapasztalat mondatja velem, tényleg érdemes ezekre korlátozni a legyeket. Legalább egy próba erejéig. Rengeteg idő marad meg, nem beszélve a pénztárcát apasztó több doboznyi alapanyag nélkülözéséről. Ha ehhez hozzáteszem még a fölösleges, akár káromkodással tarkított vízparti mérgelődéseket, mikor az új légy mégsem működik, talán máris sikerült kifognom a szelet a legszkeptikusabb horgászok vitorlájából is.



Együtt a csapat


Két-három sikeres légy, ezekben hinni, a halak meg csak jönnek, csak jönnek, csak jönnek.