Balinok, ősz meg a Salmo Thrill

Mi kell a balin horgászatához? Egy jó legyes bot, a hozzá való orsóval, zsinórral. Kell még egy doboznyi okosan megválogatott légy. Aztán kell még - legalábbis itt mifelénk - egy jó pörgető bot. A hozzá való orsóval, zsinórral, okosan megválogatott műcsalikkal. Ezek kellenek. De ami a legfontosabb: kell még balin is. A dolgok első felébe még csak-csak van beleszólása az embernek, de a balin, az más. A balin Felsőbb utasításra születik. Az egyik évben több, a másik évben kevesebb.

No, most éppen ez a másik év van. El nem tudom képzelni, akarom mondani, el nem tudtam képzelni, hová tűnhettek el kedvenc „vizenjáró halaim”. Nem találtam őket se égen, se földön. Már éppen a nagyobb kövek alá is be akartam nézni utánuk, amikor kiderült, vagy huszonöt méterrel beljebb költöztek, és nem volt az a műlégy, amire kidugták volna az orrukat a sekélyesbe. Na persze! Az a sok nagy böhöm hajó. 

Egynémely ilyen szörnyeteg hosszú negyedórákra a tengert varázsolja a Duna partjára. Himbál a vizen, víz alatt, amit csak ér. Szerencsétlen balinokat is. Így aztán nem csoda, ha beljebb kvártélyoztak. Nekem se’ lenne kedvem oldalba vágatni magam a közel méteres hullámokkal.

Ha beljebb költöztek, hát beljebb költöztek. Ez ellen tenni már aligha lehet. Punktum. De azért akad néhány horgászholmi, amivel utánuk küldhetem a csalit, akár messzire is.

A gondolat már az elmúlt esztendőben megérlelődött. Pörgető botom, dologtalanul, a többi között lapult meg. Eléggé finom a halakhoz, eléggé erős a csalikhoz. Két méter, de messzire kihajítja a neki megfelelő műhalat. Ez éppen jó lesz nekem – gondoltam, miközben néhányszor megsuhintottam a szobában.

Az orsó is előkerült, a többi apróságot megvásároltam, majd leültem, hogy „balinólmos”- műlegyes felszerelést készítsek. Ami a mai napig nem áll másból mint tviszterfejre dolgozott bucktail legyekből és a bevált legyeim nagyobb méretű testvéreiből. 

Mindezt bedobtam a hátizsákomba és a tökéletesen felszerelt balin horgász nyugalmával indultam a Duna partjára.

Az eredményektől majd elájultam. Ott, ahol eddig csak néma csend volt a horgászat eredménye, most egyre-másra kerültek elő a villámkeszegek. Ráadásul egészen jó példányokat vezettem a szák fölé. Egyszóval elégedett voltam. 

A szívem viszont nagyon fájt a műlegyezés miatt. Mert mégis csak az a balinozás kvintesszenciája, ha az apró műlegyet hörpöli be egy derekasabb hal. Ettől nincsen jobb. El sem tudom mondani, mennyi estét töprengtem végig, hogy a következő hajnalon melyik botot vigyem magammal. Végül a pörgető felszerelés rendre otthon maradt. A műlegyezés megnyerte a csatát. Egészen mostanáig.

Van nekem egy horgászcimborám, a Lezli. 

Ő aztán idén megmutatta, hogyan kell balint fogni! Csak bedobta műhalát a sodrásba, a közelben lévő összes hal iparkodott elkapni. Majd kirántották a kezéből a botot. 

Mi volt a titok az egészben? Lezli nem használt mást mint Salmo Thrillt. 

Ezt a lengyel se wobblert, se balinólmot tekerte valami őrült iramban maga felé. Megmondom őszintén, eléggé idegenkedtem ezektől a csaliktól. A velük való horgászat semmi különlegeset nem igényelt (és nem igényel ma sem). Csak bedobja az ember, azután kitekeri. Végtelenül unalmas foglalkozás. Meg az a sok hegyes hármashorog!

De mindemellett Lezli minden balinos napja felbosszantott. Nekem hetek óta semmi, Ő meg csak fogja őket, ha kell, ha nem. Végül aztán egy szeptemberi délután a kompnál elé álltam:

- Te Lezli! Adj már nekem legyél szíves egy Salmo-t, szeretném kipróbálni!

Lezli pedig – aki egy cseppet sem irígy – adott nekem egy ilyen csodabogarat. Mivel kölcsönben volt nálam néhány dobásra, igen óvatosan bántam vele. De végül meggyőzött. A következő napok valamelyikén aztán én is boldog tulajdonosa lettem három ilyen halacskának, de a horgászat a zavaros és magas Duna miatt még váratott magára. Egészen hétfő reggelig.

Hétfő reggel aztán fordult a világ. Két süldő balin fordította meg.

 Mindkettő szája szélében egy Salmo Thrill fityegett. Így ez a két hal egy tamáskodóból már majdnem hívőt formált. De lassan a testtel! Még előttem egy bő hónap, amikor ezek a kis torpedók bizonyíthatnak. Úgymond nekik állhat a világ. Mert kudarcok esetén hamar a kamrában találhatják magukat. A sok kimustrált csalim között gondolkodhatnak a világ kegyetlen mivoltján. 
Ez lenne a rövid története az én új hóbortomnak.