"Midőn egy hajlékony bottal, melynek csúcsa semmivel sem vastagabb egy gyufaszálnál, s egy piczinyke műléggyel, testében a még kisebb horoggal, lehetséges a legerősebb folyami halakat hatalmunkba ejteni: az csak művészi fogásokkal lehetséges. Méltán kell bevallanunk, hogy itt a művészet ünnepli diadalát a nyers erő felett." (Dr. Pelech E. János, 1879)
2014. április 21., hétfő
Tojt egyet a nyúl
Sok meddő próbálkozás után végre ma rám mosolygott a szerencse. Szerencsére.
Mert a mai reggel is nagyon üresnek igérkezett, bár valahol a zsigerek mélyén éreztem: lesz hal. Aztán egy óra múlva kezdtem csalódni a zsigereimben.
Végül egy olyan helyen, ahol nem is gondoltam, akkor, amikor már nem is gondoltam, elkaptam. Az utolsó dobás utáni visszatekerésnél, az orrom előtt három méterrel. Nem hittem volna. De azt sem, hogy az előke kibírja ezt a vitéz rohamot(Éppen így lépett le tavaly az egyetlen szakítós balinom.). Kibírta, aztán a hal eliramodott vagy húsz méter zsinórral a háta mögött. Az orsó berregett, a bot feszült. A hal végül bedobta a törülközőt.
A csalogató pedig egy 8-as horogra kötött White Moth volt. Egy jó öreg White Moth.
U.i.: Nem csak a nyúl tojt, hanem néhány nap álriasztás után végre a kislányom bepottyantotta az első kakit a felnőttes WC-be!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratula a lányodnak + persze a balinhoz is! :D
VálaszTörlés