Legyek a szélben

03:30. A firhangot elhúzva a járdát lesem. Esik. Tulajdonképpen nem értem, mit csodálkozom, tizenkét órája figyelem az előrejelzéseket, hátha. De most mindenhol egyformán esőt írtak.
Na, nem is ez a baj, feljebb nézek, mozognak a fák. Fúj a szél. Ezen meg azért nem kell értetlenkedni, mert a szél az fúj. Fúj hidegfront előtt, hidegfront alatt és jó sokáig utána.
Mostantól ugyan ez sem baj, rövidebb előkével megoldottam, csak az agyidegeimet ne csavarná fel örökké.
Miután összekaptam magam, a kötelező helyeket látogattam meg. Az egyiken a szokásos helyzet: rablás van, kapás nincs. A másikon rablás sincs. Azaz egy harcos domolykó marja el a narancssárga hatost.

Közben délről hívatlan vendég érkezik: egy hód. Amióta egyszer mértani pontossággal a legyezőzsinórom alatt jelent meg valamelyikük, és majdnem akadt is, kicsit fenntartással vagyok irántuk. Kerüljenek csak szépen el, amilyen messzire csak lehet.

De ez itt most a legflegmatikusabb pofával úszik el előttem. Mikor aztán odadurrantok neki a vakuval, olyan lármával merül el, akár egy tartályhajó ( A kép nem lett valami fényes.).
Az egész hajnalra ugyan egy szavam sem lehet, nagyon írországi a hangulat, csak az az átkozott szél nem kellene. Déli. A legidegesítőbb, legkötekedőbb.

Közben pályát váltok, tulajdonképpen ide indultam. A placc eleje nem a legjobb, egy UL domolykó jött csak.
Lejjebb aztán...
Fura pacsálások ütötték meg a fülemet, olyan szedések, fordulások. Régóta nem dőlök be az ilyesminek, az órák, amit ilyen hiábavaló dobálásokkal töltöttem el, napokat tesznek ki. Így aztán én lepődtem meg a legjobban, amikor erőszakos ütés után egy siheder balin (szintén UL) fityegett a tízes White Moth-on.

Mikor pedig egy nagyobbacska hal kapja el a tízes Aspius Orange-ot, gyorsan cselekedtem.

Nagyobbra cseréltem a legyeket, ezekkel dobáltam tovább. De milyen meglepő, bár nem kellene annak lennie: a nagy legyekre semmi érdeklődés! Ezért vissza a 22-es előkéhez és a tízes legyekhez.
Közben megérkezik a szállodahajó áradat, az első néhány még csak-csak csendben jött, de a többi (Vigyázat! Amelyiknek bajusza van Dunából, az elől menekülni kell! Kiönt!)!

 A hullámokban viszont hármasával raboltak jobb balinok. Életemben nem láttam még ilyet! Ennyi szedés, rablás, nem is gondoltam volna ilyen moslék időben.
Közben a tízes legyek hozták a maguk halait, ha nem is kapitálisakat, én meg rendkívül jól szórakoztam.

Végül azért elcsendesedett a pálya, egy utolsót dobtam... amiből még egy egészen jó hal lett.

Nem tudom, mi lehetett az oka, de szerintem a hidegfront betörés lesz a ludas az egészben.
Amit még érdemes summázni, az első légy kb. 1.6 m-re volt a legyezőzsinórtól, de ez abszolúte nem zavarta a halakat.
Tökéletesen mindegy itt most minden, a lényeg, hogy az idei év egyik legjobb pecáján vagyok túl.