2013. október 5., szombat

Október 5-én, valamikor délután

Beszélhettek nekem nagyképűségről, de amikor ma reggel már száz százalékká vált a délutáni pecám, valahogy éreztem a nap tökéletes kimenetelét. Semmi kínai meg mittom én, milyen filozófiai megérzés, csak valahogy benne volt a levegőben. Talán a Duna partján töltött harmincöt évnek tulajdonítható.
A délelőttöt kislányom társaságában töltöttem, megnéztük a kompnál a kacsákat ( az egyik szemem végig beljebb pásztázta a vizet, hátha látok egy gyanús burványt - de semmi), bebarangoltuk a város mozgalmasabb részeit, viszont most az egyszer nagyon vártam a hazaérkezést.
Mindenféle teendők után, kb. háromnegyed egykor már vígan karikáztam az egyik kedves helyemre. Itt ugyanis még októberben sem meglepő a balinfogás.
Odaértemkor már ott ült egy meglehetősen őrült ex-kollégám - még a 13 fokos Dunában megmártózik - ebben a 12 fokosban ugyan nem, de félmeztelen süttette a hasát, egy Népszavával a kezében (sic!). Azt mondta, itt aztán semmiféle hal nem csapkodott, amióta itt van. Amint ezzel a mondatával végzett, gyönyörű rablás zavarta meg a csendet, majd egy-két perc múlva megint szétugrottak a kishalak.
Ojjé! Azonnal a hátizsákom mélyén kezdtem el kotorászni, az orsó meg a legyek után. Nem csoda, hiszen egész szeptemberben csak ezt a parányi balint sikerült horogra kapnom.



 Pokoli egy hónap volt, két príma áradással. Amúgy is rengeteg kitartásra van szükség mifelénk egy-egy legyes balinért, de ez a szezon igen próbára tette ezt a mesebeli tulajdonságot.
Most viszont, éjszakai fagyok mellett, még itt vannak a kishalak és velük együtt kedvenceim. Úgyhogy nyavajgásnak vége, kezdődjön a horgászat!
Elsőként egy régi-új kedvencemet próbáltam, egy fehér Zonker Muddlert. Erre semmi, így aztán csere. Lesúlyozott sztrímer volt porondon. Minden eredmény nélkül. Talán egy fekete/narancssárga zonker? Nem, ezt magam sem gondolhattam komolyan. Ezért aztán a fenekeszegek is így tettek.
Mikor a fehér Thunder Creeket is levágtam az előkéről, újból a legyes dobozomhoz kellett fordulnom. Hohó! A tizes Spuddler! Gyere csak, komám! Biztosan emlékeztek rá, az ikertestvére már bizonyított . A léggyel együtt előkét is cseréltem, huszas Cralussora. Na gyerünk!
Újra végigszűrtem a már átfésült pályát, majd szépen lejjebb araszoltam, és néhány dobás után egy ütés, egy fekete árnyék kivágódik vagy hatvan centit a vízből, oszt iszkiri! Alig tudtam adagolni a zsinórt, úgy söpört. Gondolom a 12 fokos víz volt benne a ludas, de percekig semmit nem láttam a halból, csak rángatta a zsinórt jobbra-balra. Már az is megfordult a fejemben, talán egy kósza márna trafálta el a legyet. Szerencsére nem.
Végül azért csak sikerült a szákhoz szelídítenem, amikor pedig megláttam a jellegzetes periszkóp uszonyt, fellélegeztem. Balin. A híres Paripakeszeg. Nagy P-vel.
Valahogy bekinlódtam a szákba, aztán ki vele, két fotó erejéig.
Az elsőn olyan szépen csillogott az orsótartó, hogy nem volt szivem nem megosztani Veletek.



Most filozofálgathatnék egyet az árnyékról és a fényről, ehelyett inkább egy másik képet is mutatok a gyönyörű fogásról.



Nagy felelőtlenség és udvariatlanság lenne részemről, ha a tett elkövetőjéről, a siker kulcsáról nem közölnék egy fényképet. A napsugár itt is megcsillan.



Valahonnan az utolsó kő mögül jött.



Íme, ilyen egy modern magyar náci műlegyes felszerelése:




Magyar hátizsák, a legkézművesebb angol exkluziv táskára sem cserélném el, magyar kalap - egy néni varrja őket és árulja a vásárokban, egyetlen Barbour kalapra sem cserélném el, végül egy igazi magyar fejesgörbe bicska, mert már ezer éve tudjuk: Magyar hátba magyar kést! Na, ezt aztán végképp oda nem adnám a legherbercebb martíniért sem! Summa summarum, nagyon gyönyörű délután van mögöttem, kiváltképp azért, mert a horgászat után a famíliámmal útrakeltünk, hogy Emesének, a kislányomnak, téli cipőt vegyünk. Ez is hihetetlen gyorsan ment, hála Istennek!



13 megjegyzés:

  1. Szia Levi!
    Horgászhatnál kicsit többet is, mert az nekünk is jó...:-)

    VálaszTörlés
  2. Cső!

    Horgászom én, horgászom. Sejtheted, ha nektek jó, akkor nekem milyen lehet! :))

    VálaszTörlés
  3. Márnára miért nem próbálod meg? Pár helyi cimbora, nimfával aprítja őket, én is tenném csak macerás kimenni. Az idei év nekem se a legjobbak közé tartozik... Valhonnan ismerős ez a lègy ;-) Majd jövőre talán.... Dobást kéne gyakorolnom, mert addig nem merek ezekkel horgászni.

    VálaszTörlés
  4. A márnázást egyetlen ok miatt nem próbálom: nincs márna. :))) A másik, nem nagyon kedvelem az agyonsúlyozott nimfázást. Akkor inkább fenekezés... :))))
    Érdekes, idén a nagyobb Spuddlerek nem működtek, csak a 10-es.

    VálaszTörlés
  5. Szia Levi!

    Ez a jószág már idényzáró balinnak is beillene de remélem mutatsz még egy két darabot.

    Üdv. Les'

    VálaszTörlés
  6. Remélem, hogy nem az lesz! Forog még egy-kettő errefelé... :))

    VálaszTörlés
  7. Szia Levi!
    Ilyen hosszú kihagyás után már nagyon vártam, hogy jelentkezzél, és nem hiába!
    A fejes görbéd tényleg gyönyörű, gratulálok hozzá!
    Lehet tudni, hogy ki készítette?
    Üdv Neked!

    VálaszTörlés
  8. Igen, ez Bodnár-féle kés, még egy régebbi váci vásárban vettem. Aztán félretettem - odaadtam a keresztfiamnak, de neki is jobban tetszett az a piros nyelű, amit az Alpok egyik országában készítenek - egy nagy márkáért, nemrég találtam meg, egy pillanat műve volt belészeretnem, azóta ott van a tokjában az övemen.
    Néztem magyar késkészítők oldalait, és nem értem, miért külföldről veszik az itthoniak a bicsakokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Néztem magyar késkészítők oldalait, és nem értem, miért külföldről veszik az itthoniak a bicsakokat."

      Hát ezt én sem értem. Némelyik hazai késkészítő mester munkája páratlanul gyönyörű és tökéletes. Nem tudom, hogy a Kocsis Feri késeit ismered-e, beteszem ide a linkjét. Az én "nagy fejes görbém" tőle van. Nem csak gyári késacélból dolgozik, hanem maga is kovácsol pengéket, akár damasztot is.

      http://www.kocsiskesek.fw.hu/bmagamrol.htm

      Törlés
  9. Na igen! Nem rosszak, eyszer majd egy fejes görére beinvesztálok. Ha a gyerek(ek) nagyobbak lesznek. :)) Addig tökéletes lesz ez a mostani. Érdekes, de egyre inkább vonzanak a magyar kézműves dolgok, ebben nagyon nagy lökést adott Herman Ottó. Most is kalotaszegi népmeséket olvasok esténként. Micsoda kincsek!!!

    VálaszTörlés
  10. Hohhóóóó! Gratulálok!!! .-)

    Egy "igazi" kézműves vásárban csoda dolgokat lehet találni. Itt nem a népművészetinek kikiáltott gagyi vásárokra gondolok, ahol kereskedők (és nem készítők) árulják a Kínában készült ál-kalocsai terítőket és egyéb ilyen cuccokat, miközben megesküsznek arra, hogy ezt még a dédanyja hímezte mécsesvilágítás mellett. De azért hála az égnek vannak valóban kézműves vásárok is! Na, egy ilyen helyen reggeltől estig tudok bámészkodni a szebbnél szebb portékák között...

    VálaszTörlés
  11. Asszem a következő évtől a lányommal mi is sűrűn látogatjuk majd az ilyen vásárokat. :)))

    VálaszTörlés
  12. Ha érdekel, akkor majd szólok. Én elsőkézből kapom az infót, mivel a párom is kézműves. :-) Majdnem minden hétvégén vásárban van, most éppen Magyarlukafán volt. Na, ezek az igazi Magyar kézműves vásárok.

    VálaszTörlés