Romhányi József: HAL-DAL
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat!
- mondta volna a víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
- Csak a végén meg ne bánd,
mert a horgász veleránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.
Apám imádta Romhányit. Az állatos versei zseniálisak.
VálaszTörlésEgyszer Vácon szerepelt Haumann Péter, Ő "szavalt" el néhányat. Nagyon kegyetlen volt! Azt hittem, ott pusztulok el a röhögéstől. A zongorista ki is ment előadás közben, annyira nevetett.
VálaszTörlésEz jólesett.. A teve fohászával még szavalóversenyt is nyertem általános másodikban :)
VálaszTörlés:)))))))
VálaszTörlésAzt tudtátok, hogy a Frédi és Béni eredeti hangját leváltották Romhányi Józsefére - természetesen visszafordítva angolra - mikor megnézték az amerikaiak a magyar változatot?
Együgyű és primkó mese az. Csak a magyar szinkron dobta meg.
VálaszTörlés