Egyszer toll, hol nem toll

Perceken belül este hét óra. A szivarfüsttől nem látni, a hangzavartól nem hallani semmit. Ideges arcok mindenütt. Aztán lassan elcsendesedik minden. Még az a gyanús, félszemű ipse is összegombolta kabátját: bezárta az irodát. Ma már nincs több fogadás.

Kongatás jelzi: elérkezett az idő. A terem közepén, egy harminckét gyertyás csillár alatt, két ember gugol. Az egyik kezében Jack, London réme, a másikéban Ruddy, a fiatal liverpooli feltörekvő.

A füst még mindig gomolyog, de már mindenki feszült némaságban vár.

A két ember most lassan leengedi a csatázókat, és a két ellenfél farkasszemet néz egymással. Majd kimért léptekkel elindulnak egymás felé.

Kezdetét veszi a kakasviadal.

A két állat hirtelen egyetlen tollgombóccá válik. Ütik-vágják egymást, ahol érik. Csőrükkel egymás fején kopognak, lábukkal irgalmatlanul rúgják egymást begyen. A nézőtér egyetlen felbőszült csordaként üvölt be a csatatérre. Mindenki biztatja pénztárcájának reménybeli dagasztóját. Eltelik tíz perc, eltelik félóra. Aztán a csata végére hamarosan pont kerül.

A suhanc liverpooli küzdő tátott csőrrel, szétnyitott szárnyakkal fekszik a földön. Ellenfele odaballag és még egy utolsót húz a fejére hegyes csőrével, majd betessékelik kvártélyába. A nézők – ki vidáman, ki lógó orral – lassan szétszélednek. A teremre sötét és csend borul.

De nicsak! Egy alak settenkedik most be! Még cilinderjének sziluettje is jól kivehető. A terem közepénél megáll, zsebében kotorász. Majd motoszkál egy kicsit, gyertyát gyújt. Letérdel, és a hangya szorgalmával bogarássza át a földet. Néha megáll, egy újságot halász elő a zsebéből, gondosan beletesz valamit. Ha most valaki feléje világítana, egy boldogságtól virító ábrázatot láthatna. Hogyisne! A viadal elhagyott színpadán hamisítatlan blue dun tollakat talált. Nem is egyet, mindjárt hét darabot!

Valahogy így képzelem el, hogyan folyhatott a kakastollak beszerzése egy műlégykészítőnek, valamikor az 1800-as évek elején. Magának a tollnak ezt a praktikus begyűjtési módját persze nem én találtam ki. Olvastam. Bizony, abban az időben féltett kincs volt egy-egy szebb és főként megfelelő toll. A horgászboltokban nem lehetett kapni, falun pedig nem várták meg, mire egy-egy kakas tolla „beérik”.
Miért is írok a kakasok tolláról? Mert számomra ezek a tollak a legkedvesebbek ( és persze életük párjaié,a tyúkoké), legfelhasználhatóbbak, ha műlegyet szeretnék csinálni. Valóságos szimbóluma a műlégy készítésének. Kellően fényes, kellően jól úszik. Formázhatok vele szárnyat, lábat, farkat. Színezhetem, de meghagyhatom eredeti csillogásában is. Használhatom palmer legyekhez és megvágva pl.a Blue Bottle légyhez. Könnyen beszerezhető, semmi egzotikus nincs benne.

A kakas tollának használata tulajdonképpen egy idős a műléggyel. Már a Aelianus által leírt makedóniai „streamer” is egy darab gyapjúból és egy vörös kakastollból állt.

Így aztán nem csoda, ha a vénebb kappanok a világ négy égtája felé szaladtak, ha meghallották Juliana Berners apácaruhájának suhogását vagy Charles Cotton csatos csizmájának kopogását. De nem jártak jobban Erdély pisztrángos patakjai mellett élő kollégáik sem. Ha nem szedték elég gyorsan a lábukat, egy-kettőre tollas horog lett belőlük. Komisz világ volt ez már akkor is.

   

                                                Erdélyi tollas horog

Az első, igazán értékelhető leletet Bainbridge könyvében találtam (Geo C Bainbridge: The Fly Fisher’s Guide 1816). Ő már megnevezte az évnek azt a szakát – karácsony környékét - , amikor a kakas tolla mentes minden kellemetlen anyagtól, főleg ami a tollak tövében van. Ekkor a legjobb kitépni a kakasból. Már ha hagyja…

Legnehezebb feladatnak egy igazi „dun” kakas (vagy tyúk) beszerzését tartotta, legyen az akár világos, akár sötét. Bár ez utóbbit még a nehéz beszerezhetőségnél is az első helyre sorolta. Ugyanilyen macerás az un. badger (kívül fehéres, középen fekete sávval) toll begyűjtése, de a feketét nagyon mindennapinak tartotta. Megemlítette, egy igazi dun kakas beszerzése a legtökéletesebb, mivel ennek a tolla május környékén grizzly színezetű, de karácsonyra szürke lesz.

Nagyon érdekes, Halford, az ortodox száraz legyes iskola megalapítója már oldalakon keresztül elmélkedik a kakastollról. Ahogyan ő írta: „Kétségtelen, a kakas tolla az egyik legfontosabb kelléke a műlégynek, de a jelen pillanatban (1886-ban járunk) a legnehezebben beszerezhető is.” Nagy vonalakban megismételi Bainbridge megfigyeléseit, annyit azonban még hozzátesz, a legjobb a kilenc hónapos-két éves kakasok tolla.

A XX. században sem volt könnyebb beszerezni egy jobb nyúzatot. Nem volt elég, hogy egy természetes dun vagy badger színezetű toll kincsnek számított, de a tollak festése is macerás volt, mert a fehér kakasok sem teremtek minden bokor alatt. Ha ehhez még egy baromfi pestis is társult, a helyzet hasonlóvá vált a háromszáz évvel előttinek.
Ezek a tollak a megbecsülés mellett, vagy éppen jeleként, még becenevet is kaptak. Mert senki se gondolja, hogy egy vérbeli műlegyes lebarnázta a Red Game-t vagy leszürkézte a Blue Dunt. Minden tollnak volt megfelelő neve. A legfontosabbakat most leírom, egy beavatottnak már talán természetes, de egy éppen most kezdőnek nem. Ráadásul még ötletesek is.
Grizzle, magyarul kendermagos
Furnace, ami kemencét jelent, kívül barna színű, belül fekete sávval
Cree, kicsit barna, kicsit grizzle, kicsit ginger
Badger, borz, kívül fehér/fehéres, néha a szegmensek teteje is
Coch-Y-Bondhu, akár a furnace, csaka szegmensek teteje is feketék
Greenwell, belül fekete,kívül gyömbér színű
Blue Dun, palaszürke
Iron Blue Dun, nagyon sötét palaszürke
Dun, akár az egér
Honey Dun, mézszín
Rusty Dun, rozsdás színű

Na, és persze az alapok: fekete, fehér, gyömbér, stb.

Ilyen színekből válogathatott az elmúlt évszázadok műlegyes horgásza, persze csak akkor, ha egy kis szerencséje is volt.

Mára azonban már ez is rezolválódni látszik. Miután az ember elkezdte Istennek képzelni magát, akár a kakasok génkezelésével is olyan tollakhoz juthat a műlegyes horgász, amilyenhez akar, illetve amilyet a pénztárcája megenged. Ki gondolná, ez sem valami új keletű dolog. Már az 1800-as évek közepén is kísérleteztek különböző keresztezésekkel, a XX. század elejéről pedig érdemes megemlíteni dr Baigentet, aki megpróbált kimondottan blue dun kakasokat „előállítani”. Manapság pedig…? 
Ezekkel az újkori génkezelt tollakkal a természetellenességük mellett csak annyi baj van, hogy a madarakat fiatalon vágják le, ezért, bár a tollak kétaraszosak, minőségük nem a legjobb.

 Azért nincs minden veszve! Például Franciaországban még létezik olyan farm, ahol kimondottan a műlegyes horgászok részére tenyésztenek kakasokat. Ez eddig megegyezik a génkezeltekkel. De!, ezek a kakasok természetes halállal távoznak kapirgálni az örök szemétdombokra. Nem nyúzataikkal, hanem kihullatott tollaikkal járulnak a műlegyes horgászok sikereihez. 8-12 évesek, így a legjobb korban vannak, például egy Blue Upright alapanyagának.

                                        

                                  Francia tollak. Természetesen dunok

Végül néhány szó a magyar kakasok tolláról. Mindig örülök, ha valamelyik ismerősöm meglep egy kakas vagy tyúkfejjel. Hangozzék ez bármilyen groteszkül is. Nagyon szeretem elkészíteni magam a nyúzatot, várni az időt, mire rendesen kiszárad. Nagyon szeretek ilyen "magyaros" legyeket készíteni, az ilyen tollak éppen olyan jól megállják a helyüket, mint külföldi kollégáik.

                                Magyar nyúzatok, tökéletesen megfelelnek

Utolsó mondatként pedig annyit, mielőtt nagyvonalúan a szemétbe söpörne valaki egy véletlenül kitépett kakastollat, okvetlen olvassa el a fentebbi sorokat, talán okul elődeinek kálváriájából és mégis csak visszarakja a nyúzat mellé.