Egy kis intermezzo után,
végre újra kedvenc Dunám partján állhattam! Persze ez sem ment olyan könnyen, az elmúlt hétvégén már terveztem egy pecát, akkor is igen igézően forgatta a vizet néhány bokor, amit még az előző napokban nyelt el a víz. Ebből a tervből aztán nem lett semmi. Egyszerűen nem volt erőm felkelni...
De most nem az egyéni tragédiámról
szeretnék itt fecsegni, inkább a mai hajnalról. Annyira éreztem, az egész héten
dédelgetett tervet valami keresztül húzza. Így is lett, olyan égzengésre
riadtam (az álmom sem volt kutyafüle - éppen fojtogatott egy ipse), mindjárt
elment a kedvem a pecától. Pedig még tegnap is fogadkoztam, hogy
mostaztánhaazégafölddelösszérismegyekholnapreggel. Ahogy elnéztem a hajnalt,
nem sok híja volt...
Végül csak lekerültem valahogy a Dunára,
ahol az eső éppen lazított egy kicsit, a következő roham előtt. Igen cseszlovák felhőkkel volt tele az égbolt, úgyhogy ez bármikor a nyakamba zúdulhatott.
De rajtam már
nem fog ám ki semmiféle eső! Nemcsak magamat, még hátizsákomat is bebugyolálom
a vízhatlanba. 800 forintos kínaiba. Tőlem aztán jöhet a legádázabb zuhi! Ide ugyan be nem férkőzik!
Ilyen gondtalan testtel és lélekkel
indultam neki a reggeli dobálásnak. Először egy fekete/narancssárga zonkerrel
próbálgattam,
ha már koszos a víz, de a szakirodalmi adatokra bizony
fittyet hánytak a dunai szellőkeszegek. Mindegy, gondoltam, akkor jöhet valami
fehér. Nem túl jó választással egy Whithe Moth-ra mutattam.
-Te jössz!
Újra szűrni kezdtem a vizet, közben egy
fröccsenős rablás jelezte, "Itt vagyunk, kérem, ne tessen bénázni, valami
fain légy, és egy-kettőre kezei közé ugrunk!"
(Bocsánat, csak közben a kislányom itt
játszik a lasztijával a radiátor mellett,figyelnem kell rá! De máris
folytatom!)
A Jóisten tudná csak megmondani, mennyit
dobhattam, mikor az orrom előtt szétugrottak a kishalak, majd egy kis
fáziskéséssel, érezve a ránehezedést, valahonnan innen,
behúztam a kis fehér legyet egy egészen
jó balin szájába (55 cm). El nem tudom képzelni, hogy miért gondolom mindig, hogy egy
kisebb halat akasztottam, amíg a perecbe hajló bot és a meg-megreccsenő orsó
éppen az ellenkezőjét mutatja. Nem mondom, eltartott egy-két percig, mire
sikerült a szákomba lódítanom a halat.
De még ott is olyan vitézül viselkedett,
alig lehetett lecsillapítani. Végül mindent a medrébe terelgettem, gyorsan
fotóztam kettőt, azután újra söpörhetett vissza a helyére. De nem csak a balin,
magam is odébbálltam.
Egy másik kedvenc helyemet is megnéztem,
de olyan lehetetlenül állítottak be egy csónakot, pont a legjobb hely kellős
közepén himbálózott. Azért néhányat dobtam itt is, becsületből, majd egy újabb
eredménytelen kompos félóra után a családom felé vettem az irányt.
Ja, a 9. Azért ez, mert ez volt idén a 9.
balinom, amit léggyel fogtam.
U.I.: Nem kell betojni, ha koszos a víz,
meg magas! Van ott hal! Tessék csak megpróbálni!
Na Ésapa ez a te kerékvágásod. :)
VálaszTörlésÜdv. Les'
Ez a "kis intermezzo" engem úgy visszavetett, hogy még most sem tértem magamhoz! Naponta lejárkálok a vízhez, csak úgy bot nélkül, és nézem a tejeskávét... A kedvenc helyeim mind víz alatt... És újra vissza fog emelkedni 500 fölé, úgyhogy eléggé rossz kedvű vagyok. Telik a nyár, én meg itt tehetetlenkedek.
VálaszTörlésGyönyörű az a White Moth! És ami a lényeg, hogy nem csak nekem, hanem a balinnak is tetszett!
Szellőkeszeg... Csodálatos név ennek a halnak!
Gratula Levi!
Üdv: Zoli
Az újabb áradás miatt szaladtam le ma reggel is, de egyre koszosabb a víz + még valami fura szaga volt. Kishal és szúnyog egymillió, de rablás az semmi. Azért valahogy majd átvészeljük ezt. Addig is kitalálok majd valamit, amit lehet olvasgatni.
VálaszTörlésLez: Könnyebben is ment az írás...
Jók azok a fenti "elárasztott" fotók. Meg tudnád mondani, hogy az a kert a piros virágokkal és az a szobor hol van, és utóbbinak mi a neve? Nagyon tetszenek.
VálaszTörlésHelló!
VálaszTörlésEz Vàcon van a kompnàl, illetve a sétànyon. A szobor pedig Szent Erzsébet.